Mondhatni jó életem volt. Sok barátom volt és jó tanuló is voltam. A szüleim megteremtették nekem azt a családi hangulatot, amire mindig is vágytam. Saját szobám volt, nem jött oda be senki soha...mert nem engedtem. Aztán jött a fekete leves. Apa és anya elváltak, apa maradt, én pedig anyával a város egyik nem túl jó környékre költöztünk...ez pedig a 9. körzet volt. Sokan mondják, hogy nem rossz környék, de nem is az a családias hangulatú. Könyörögtem a szüleimnek, hogy legalább a suli miatt had maradjak apánál, de nem engedték, azóta pedig apának új nője van és egy gyerek is tervezve van ott. Így sulit váltottam és most a 9. körzeti gimnáziumba járok, ahol közel vagyok már az érettségihez.
Egy kis társasház 9. emeletére költöztünk a sulitól nem messze. Azt pletykálják a szomszédok, hogy 9 fiú van a környéken, akik közül vannak olyanok, akik jó fiúk, de vannak közöttük rosszak is. Mondták, hogy lehetőleg kerüljem őket, mert kitudja milyenek ezek magánéletben. Szóval röviden ennyi. Amúgy illene bemutatkoznom, szóval, Haneul vagyok, 18 éves és nem tudom, hogy mit fogok kezdeni magammal, ha továbbra is sajnáltatom magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése